Távol
Szerelmes vagyok! Miért ilyen nehéz távol lenni tőle? Tegnap kora délután kissé sírósba fordult a hangulatom, mert nazt hittem haragszik rám és szinte fizikai fájdalmat jelentett, hogy nem tudok vele azonnal tisztázni minden felmerülő dolgot. Aztán délután elmentünk Héregre kirándulni egy kicsit a barátaimmal és feloldódtam. Elfelejtettem a problémákat, majd egyszer csak csörgött a telefonom és megláttam a nevet, az Ő nevét. A lában remegni kezdett és a szívverésem felgyorsult. Éjjel átjött és csak az én kedvemért haza utazott. Ennél nagyobb boldogságot el sem tudok képzelni.#4
Szeretlek...súgja egy kellemes hang a fülembe...és felébredtem. Nem álmomból ébredtem, hanem a képzeletemből. Visszazökkentem a valóságba. Egy igen jó valóságba. Ez van! Boldog vagyok, de mégis boldogtalan. Vannak ezek a "What If...."-ek és nem igazán tudok mit kezdeni velük. Ma ismét velem tölti az éjszakát az Életem, de mi van akkor ha....valami ilyesmire gondolok. Miért van az , hogy az ember boldog lehetne, de saját hülyeségein elbukik!
#3
Mi a jó abban, ha az ember kitakarít valamit, de tudja, hogy úgyis ugyan olyan koszos lesz? A tudat, hogy megtetted a lehető legtöbbet az ügy érdekében és persze a látvány! Kitakarítottuk a kocsit és bár nincsenek ipari eszközeim, hogy minden olyan legyen mint eredeti állapotában, de egészen jól néz ki és felhőtlenül jó érzés. Már majdnem készen van, már csak el kell ugranunk a kútra, hogy gőzborotvával a külsejét is leápoljuk. Aztán mehetek dolgozni, ami nem baj, hisz egy régi barátommal találkozom. Jó ez a nap!
Hibák és lehetőségek
Érdekes, hogy az embert egyetlen szó is mennyire boldoggá tudja tenni! Egyetlen mozdulat vagy pillantás. De mi van akkor, ha ezt két helyről kapja az ember? Az igen kellemetlen szituációk mestere lettem tegnap. Budapest, Pázmány sétány, ELTE napok, egy pad és ülök rajta. Önmagában ez még nem is lenne gond, ha az egyik oldalamon nem a volt barátom ül, a másikon meg a jelenlegi. Kínos csend nem volt, de hogyan lehet ebben a helyzetben egyensúlyt teremteni? A harmadik sör után már nem érdekelt és azt hiszem ez a szerencsém....
Mindannyian hibázunk és meg kell fizetnünk...most hallottam egy filmben.
Mindenki a saját tetteiért felelős - anyu szokta mondani
Mi a legrosszabb dolog ami történhet? - olvastam valahol...
és most ennyi okosság után a történtek fényében még hülyén is érzem magam, hogy nem foglalkoztam csak a saját boldogulásommal.
Mert:
Hibáztam és megfizettem - hibáztam 7 éve is, hogy elutasítottam azt az ember, aki engem már akkor nagyon szeretett - megfizettem, mert elkerült az életemből.
Hibáztam és megfizettem - hibáztam amikor elhitettem magammal, hogy az előző kapcsolatomnál nem kaphatok jobbat (mert igen jó volt sokáig) - megfizettem, elmúlt a pillanat és visszakényszerítettem magam a kapcsolatba.
Mindenki a saját tetteiért felelős - anyu szerint nem gondolkodhatok más fejével, hisz nem vagyok gondolatolvasó és nem vállalhatók felelősséget olyan dologért, amire nincs ráhatásom.
Mi a legrosszabb dolog, ami történhet? - ha a saját tetteimért sem vállalok felelősséget. Hát megteszem!
Hogyan?
A hét évvel ezelőtti hibát kijavítottam és boldog vagyok! Hogy ezután mi lesz? Nem tuom, de élvezem amíg lehet és megpróbálom a lehető legtovább nyújtani ezt a pillanatot.
A kezdet
Az emberek azt mondják, hogy naplót vezetni gyerekes dolog. A magam 22 évével még gyereknek is érezhetem magam. Pedig a mai nap nem erről szól.Egy sokkal felnőttesebb dolgot kell megoldanom. Néhány nappal ezelőtt véget vetettünk egy 6 éves kapcsolatnak. Nem fáj, csak furcsa. Próbáljuk a baráti dolgokat,
viselkedési formákat megtanulni. Nekem könnyű, de neki nem. És hogy ne is legyen könnyű, a mai napon belevágok egy új kapcsolatba.
A vicc az, hogy a volt párom egy szűk körben eléggé ismert Kaukázus zenekar dobosa és ma koncertjük lesz és ezen a koncerten ott leszek azzal az emberrel, aki átveszi a helyét
az én életemben. Most mondja azt valaki, hogy normális vagyok!
Azért szeretem, hisz 6 évet töltöttem vele. Sok a közös barátunk és a barátaink nem igazán tudnak minket egymás nélkül elképzelni. Idővel megszokják, hogy nem vagyunk együtt.
De addig...majd megoldom.
Azt hiszem kezdetnek megteszi....