Karácsony
Lassan itt a karácsony. Gáborral tervezgetjük a dolgokat és tetszik az ötlet, hogy együtt töltjük. A srácok sütnek bejglit, bár én azt nem szeretem, ezért ha minden igaz és nem felejtik el, akkor képviselőfánkot csinálnak nekem.
Veszünk fát, meg díszeket és ajándékokat. Felmerült az ötlet, hogy csináljunk Secret Santa-t. Ez az a cetlihúzós játék, amit iskolában csináltunk utoljára. Mindenki felírja a nevét egy cetlire, bedobjuk egy sapiba és mindenki húz egy nevet akinek ajándékot vesz vagy csinál.
Csak sajnos több ember is elköltözik a házból és az új embereket meg még nem ismerjük, így nekem ehhez nem sok kedvem van, de a sütiket akarom! :)
Mivel nekem nincs pénzem, így Gábornak az a vad ötlete támadt, hogy ha a jövő héten másik melóhelyen tud kezdeni, akkor majd Ő ad nekem pénz és kész! Hát egy hangyányit megalázó a dolog, mert képzeljétek csak el a beszélgetést:
- Drágám, tudnál nekem egy kis pénzt adni, hogy vegyek neked ajándékot?
- Persze Szivem! Mennyi kell? 50 font elég lesz?
- Nem adnál inkább 70-et?
- De, persze! Parancsolj!
- De drága vagy! Szeretlek!
Hogy néz ez már ki? :D De most komolyan! Eltart és még Ő ad nekem pénzt, hogy NEKI vegyek ajándékot. Igaz, sok más lehetőségem nincs. Ez egy kicsit kellemetlen!
A legszívesebben kötnék neki egy sálat, de se kötőtűm, se fonalam és most ez luxus kiadás lenne. Igen, most ennyire szarban a haza!
A héten ismét sok helyre beadtam a jelentkezésem és még fogom is, hátha a jövő héten behívnak és nem kell többet a pénz miatt aggódni. A legvadabb ötletem is a héten jött elő. Bemegyek 1-2 modellügynökséghez elbeszélgetésre. Nem nagy meló és talán csak 2-3 munkát kapnék, de az legalább jól fizetne. Napi 80 és 850 font között mozog a fizetség. Ha havonta csak egyszer kapnék 100-200 fontot akkor már kint lennénk a szarból, talán. Ezek az ügynökségek nem csak modellekkel, hanem statisztákkal is foglalkoznak. Petu nagy sikert aratna náluk. :)
A szilveszterrel még nem tudom, hogy mi lesz, bár nem vágyom semmi féle buliba, max ki az Oxford streetre valami szabadtéri őrületre. Mostanában nem nagyon akaródzik házi buliba menni, mivel a legutóbbi, igen nagy csalódást okozott. Legalább is az emberek.
Eddig 2 komment érkezett
(
)
-
1. Katix
2010. 12. 04. 10:09 -
2. Zsuzsina
2011. 01. 30. 6:04Igen, arra a karácsonyra én is emlékszem...:)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Ez a párbeszéd nagyon tetszett! :D Egyébként meg ha szarban vagytok, mit erőlködtök az ajándékozáson? Az ünnepnek nem erről kellene szólnia. Nekem pl. a legkedvesebb és egyik legemlékezetesebb karácsonyom az volt, amikor nem volt pénzünk, és a fa alatt anyánk mákos bejglije volt becsomagolva szépen, celofánba. Meg apánk által nyomtatott mindenféle ajándékígérvények, amit be lehet váltani később, amikor már jobb idők járnak. Mókás volt, és valahogy meghitt is. Szerintem ne görcsöljetek ezen, ez egy átmeneti állapot, fogadjátok el. Érezzétek jól magatokat, hallgassatok karácsonyi zenét, beszélgessetek, menjetek sétálni a hóesésben, stb. Érezzétek a SZERETETET! :)