Tini
Már napok óta bennem van, hogy írni kellene. Napok óta fogalmazom a gondolataimat, de mire eljutok ide, már csak csapongó foszlányok maradnak a történetekből.
A napjaimat az teszi ki, hogy itt ülök a szobában, játszok a gépen, nézem, ahogy Gábor játszik a gépén, majd mikor elmegy dolgozni, várom, hogy teljen el az idő és magányos óráim véget érjenek.
Ma, mikor Gábor és Bence haza értek, elkezdtek az otthon dolgokról beszélgetni és nekem egy rég elfeledett érzés jött a felszínre. Irigység...
Irigy voltam arra, hogy tudnak egymással a régmúlt vagy éppen a közelmúlt emlékeiről beszélgetni. Család...ők egy család...furcsa kötelékekkel, furcsa ismerősökkel, furcsa háttérrel, de tudnak beszélgetni. Felrémlett egy Balatoni nyaralás, mikor az párommal és gyerekkori cimborájával és annak barátnőjével ültünk a szállásunk teraszán és a két srác a régmúltat emlegette. Fájt, hogy az én emlékeimre senki sem kíváncsi. Most ha mesélek róluk, örülnek neki, de egyébként nincs kivel merengeni ezeken a dolgokon.
Balázs már rég nem társam ebben, ami valahol érthető is, hisz tavaly nyáron elveszítettük egymást lelkileg. Legutóbb, mikor velem volt, főztünk és a különböző éneklős vetélkedőket néztük meg. Nem beszélgettünk, nem volt mit mondanunk. Élvezetem, hogy velem van, de már nem vagyunk azok egymásnak, akik voltunk. Valahol azért boldoggá tesz, hogy már nem csak én vagyok, akinek megnyitotta magát és remélem, hogy Évi lesz az a nő, aki még nálam is többet fog tudni róla.
Balázskával nem lehet ilyenekről csevegni, egy kicsit komolytalan, de talán ezt szeretem benne. Amikor ő átvált komolyba, akkor félek tőle, és egy kicsit ki is akadok. A mi komoly beszélgetéseink egyike (3-an beszélgettünk), hogy miért nem lennék a szeretője. Furcsa volt a szájából, hallani, hogy "nem is ismersz ezen a téren". Szóval, ennyit a komoly beszélgetésekről.
A kollégáim nagy része csalódást okozott, így velük annyira nem is ellene erőltetni a dolgokat. Számukra nem emlékek, amik nekem azok, hisz ők még mindig ugyan azt az igát húzzák, ugyan azzal a robottal.
Anyuval és a családom többi tagjával nem is tudnék ezekről az időkről beszélni, hisz mindenkit kizártam akkoriban a napjaimból. Anyuval nem is hiszem, hogy vannak jó emlékeink ezekről az évekről. A lázadó tini sok bosszúságot okozott annak az Anyának, aki csak féltette őt.
Hát ennyit az emlékekről....
Eddig 6 komment érkezett
(
)
-
1. Cais
2010. 11. 20. 20:00 -
2. Cais
2010. 11. 20. 20:00Bezzeg a kisfiadról meg el is feledkezel, nem mintha én ott lettem volna bármelyik emlékednél, de meghallgatnálak :D
-
3. Cais
2010. 11. 20. 20:01Öööö, sry a dupla miatt, de valami rettenetesen sokat tölt mire rájön, hogy lenyomtam az Okés gombot.
-
4. Katix
2010. 11. 21. 21:36És mi lenne, ha te is kimozdulnál valahová? Talán lenne mit mesélned Gábornak, amikor hazamegy.
Meg amikor otthon van, esetleg ketten is kimozdulhatnátok. Talán lennének közös élményeitek, amiről aztán tudnátok beszélgetni, és nem kéne irigykedve hallgatni azokat, akiknek vannak ilyenjeik.
Az az anya, aki "csak" félt téged, jól mondta: a számítógép nagyon szórakoztató is lehet, de elválaszt egymástól. Rohadtul igaza van... Az igazi élmények a való életben születnek, nem a virtuális valóságban.
Ez a bejegyzésed rám úgy hatott, mintha kívülállóként szemlélnéd a saját szenvedésedet.
Menj, nézd meg a várost századszorra is! Tuti, hogy mindig látni fogsz benne valami újat. Ha nincs is konkrét célod, akkor is járkálj, és legyen nyitva a szemed! Sosem tudhatod, mikor milyen kincset találsz! Beszélgess emberekkel! Nagyon fontos, hogy legyen kontaktod a világgal. A lehetőségek nem pottyannak maguktól az öledbe. Tegyél valamit, mert borzasztó így "látni" téged! A te sorsod a te kezedben van, ne várj mindig másra! A felnőtté válás az önálló élettel kezdődik. Önálló gondolatokkal és önálló döntésekkel. Te itt vagy a küszöbén, tessék örülni, hogy most már te irányítasz!
Tudod, mi jutott eszembe? Régen láttam pár rajzodat, és szerintem tehetséges vagy (bár én nem vagyok szakértő, de tetszettek a műveid). Ha nincs más dolgod, és esetleg kedvet (ihletet) kapsz hozzá, ülj ki egy parkba, vagy egy ház elé, vagy ahová akarsz, és rajzolj. Vagy fess.
Kérlek szépen, szedd össze magad, te ennél a nihilnél nagyszerűbb dolgokra vagy teremtve. De neked kell a lépéseket megtenni! -
5. A Csillagjós
2010. 11. 21. 23:36Az előbb írtam Neked egy szép, csicsás, szívhez szóló kommentet. Aztán jól kitöröltem az egészet. Ne félj! Magadon kívül nincs mitől félned. Mert mi tudhat történni?? Ne irigyeld az emlékezőket, mert közülük az egyik a szerető párod. És ott neki is csak ez az egy közös emlékezője van. Mielőtt elutaztál a várható nehézségekről is beszéltünk. De más beszélni róla és más megélni ezeket. Az emlékekhez és a közös élményekhez legalább két ember kell. Most csak olyanok vannak melletted, akikkel holnap, holnapután fogsz visszaemlékezni a mai napra, a közös emlékekre. Tegyél érte, hogy, legyenek és szép közös emlékek legyenek. Azt hiszem, ha most velem leülnél beszélgetni, akkor nagyon sok szép közös emléket tudnánk felidézni. Talán a tini korodból velem kevesebbet, de hát ennek objektív okai vannak.
Katixra utalva azért emlékeztetlek, hogy valamikor versed is jelent meg könyvben. Írj verset, vagy prózát, írd ki magadból azokat, amik foglalkoztatnak. Írd le a hétköznapok történéseit, a külországi élményeidet, tapasztalataidat. Írj naplót. Szedd sorba, hogy milyen tanácsot adnál egy most kiutazni készülőnek. Jót is, rosszat is. Ne hagyd, hogy a kétségbeesés és a félelem Rád telepedjen. Rakj rendet a fejedben, mert a gondolatod teremti köréd a környezeted. Ezt más nem tudja megtenni helyetted. Segítsen az a tudat, hogy ha nem is vagyunk melletted, azért sokunk szeretete van veled. -
6. Zsuzsina
2010. 12. 03. 22:00Rend van. És akár hiszitek, akár nem, itt nem úgy mennek a dolgok, hogy kapom magam és elmegyek itthonról. Ahhoz, hogy csak úgy elbóklásszak kéne egy kis pénz. Itt a távolságok nagyok és legközelebbi park is marha messze van.
A tegnap emlékeit majd csak holnap fogjuk emlegetni, de vannak közös programjaink és nem gubózunk be ide, viszont nem várhatom el Gábortól, hogy 5-6 munkanap után még csámborogjon velem. Fáradt és nagy a nyomás rajta. Lassan rendbe jönnek a dolgok, de csak lassan.
Gábor kollégáival egészen jókat tudok beszélgetni és itt a házban is vannak beszélgetőtársak.
Arra meg nem is emlékszem, hogy a versem megjelent valahol. Tényleg! :)
Sajnos a rajz készségem szinte teljesen feledésbe merült és talán már egy virágot sem tudnék megrajzolni.
Viszont olvasok, főzök, mosok, vasalok, takarítok...:) mint egy jó háziasszony. :)Caiss:
te is eszembe jutsz, de veled tényleg nem sok emlékem van és téged nehezebb utolérni, mint a Pápát! :)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Bezzeg a kisfiadról meg el is feledkezel, nem mintha én ott lettem volna bármelyik emlékednél, de meghallgatnálak :D