Tini
Már napok óta bennem van, hogy írni kellene. Napok óta fogalmazom a gondolataimat, de mire eljutok ide, már csak csapongó foszlányok maradnak a történetekből.
A napjaimat az teszi ki, hogy itt ülök a szobában, játszok a gépen, nézem, ahogy Gábor játszik a gépén, majd mikor elmegy dolgozni, várom, hogy teljen el az idő és magányos óráim véget érjenek.
Ma, mikor Gábor és Bence haza értek, elkezdtek az otthon dolgokról beszélgetni és nekem egy rég elfeledett érzés jött a felszínre. Irigység...
Irigy voltam arra, hogy tudnak egymással a régmúlt vagy éppen a közelmúlt emlékeiről beszélgetni. Család...ők egy család...furcsa kötelékekkel, furcsa ismerősökkel, furcsa háttérrel, de tudnak beszélgetni. Felrémlett egy Balatoni nyaralás, mikor az párommal és gyerekkori cimborájával és annak barátnőjével ültünk a szállásunk teraszán és a két srác a régmúltat emlegette. Fájt, hogy az én emlékeimre senki sem kíváncsi. Most ha mesélek róluk, örülnek neki, de egyébként nincs kivel merengeni ezeken a dolgokon.
Balázs már rég nem társam ebben, ami valahol érthető is, hisz tavaly nyáron elveszítettük egymást lelkileg. Legutóbb, mikor velem volt, főztünk és a különböző éneklős vetélkedőket néztük meg. Nem beszélgettünk, nem volt mit mondanunk. Élvezetem, hogy velem van, de már nem vagyunk azok egymásnak, akik voltunk. Valahol azért boldoggá tesz, hogy már nem csak én vagyok, akinek megnyitotta magát és remélem, hogy Évi lesz az a nő, aki még nálam is többet fog tudni róla.
Balázskával nem lehet ilyenekről csevegni, egy kicsit komolytalan, de talán ezt szeretem benne. Amikor ő átvált komolyba, akkor félek tőle, és egy kicsit ki is akadok. A mi komoly beszélgetéseink egyike (3-an beszélgettünk), hogy miért nem lennék a szeretője. Furcsa volt a szájából, hallani, hogy "nem is ismersz ezen a téren". Szóval, ennyit a komoly beszélgetésekről.
A kollégáim nagy része csalódást okozott, így velük annyira nem is ellene erőltetni a dolgokat. Számukra nem emlékek, amik nekem azok, hisz ők még mindig ugyan azt az igát húzzák, ugyan azzal a robottal.
Anyuval és a családom többi tagjával nem is tudnék ezekről az időkről beszélni, hisz mindenkit kizártam akkoriban a napjaimból. Anyuval nem is hiszem, hogy vannak jó emlékeink ezekről az évekről. A lázadó tini sok bosszúságot okozott annak az Anyának, aki csak féltette őt.
Hát ennyit az emlékekről....